Élet
Az élet egy misztikus energia.
Valahonnan messziről érkezik, valójában nem is tudjuk mi is az, önmagában egy CSODA.
Az ember spirituális megközelítésben, a szülei közvetítésével, fejlődni születik, és nem ( csak) a szülei kedvéért.
Megszületésünkkel beágyazódunk egy családi, közösségi közegbe, melynek hatásai , viselkedési mintázatai átadódnak, beleíródnak az életünkbe.
Ezek az átadott mintázatok ( alapkapcsolati minták) öntudatlanul befolyásolják viselkedésünket, motivációnkat.
Ki vagyok én?
Erről való elképzelésünket elsősorban gyermekkori élményeink alapozzák meg.
Szüleinktől, szűkebb családunktól, majd később táguló környezetünktől kapott visszajelzések erősen formálják önképünket, hatással vannak önbizalmunkra, önértékelésünkre.
Saját környezettünkkel való kapcsolatban azt éljük meg, hogy a külső hatások alakítanak bennünket, és ebből következően a külvilágban keressük a problémáink okát is.
A változás kiindulópontja az a felismerés, hogy az életem főszereplője én vagyok, s mindaz ami velem történik, az én felelősségem.
Ne keressek bűnbakokat életem történéseiért, nehézségeiért.
Első lépésnek jó , ha elfogadjuk , hogy életünk külső színterei nem mások mint tükrök.
Ami nagyon vonz, vagy nagyon taszít engem, az biztos , hogy rólam ( is ) szól.
Ami kellemetlen számunkra attól félünk, s igyekszünk elkerülni, vagy minden eszközzel támadjuk.
Ami erősen érint érzelmileg, foglalkoztat, felháborít, bosszant, azzal dolgom van!
Tudomásul kell ezt vennem, megfelelően reagálnom rá ez a tudatos önfejlődés.
Saját önfejlődésem azt jelenti , hogy miben tudom meghaladni szüleimet.
Természetesen azon hatások megőrzésével melyek értéket, erőforrásokat jelentenek nekem.
Amelyek pedig számomra gondot okoznak, és érzem , hogy máshogy szeretném megélni az életemben, azokon változtathatok.
Szüleinkkel kapcsolatos problémák esetén, ha elutasítjuk őket, akkor elvágjuk magunktól azoknak az erőforrásoknak az útját is, melyek hasznosak és segítők lehetnének számunkra.
Ezért fontos a tisztánlátás, megbékélés szüleinkkel, felmenőinkkel.
Amíg velük nem vagyunk békében, addig nem lesz rend az életünkben.
Az élet egy misztikus energia.
Valahonnan messziről érkezik, valójában nem is tudjuk mi is az, önmagában egy CSODA.
Az ember spirituális megközelítésben, a szülei közvetítésével, fejlődni születik, és nem ( csak) a szülei kedvéért.
Megszületésünkkel beágyazódunk egy családi, közösségi közegbe, melynek hatásai , viselkedési mintázatai átadódnak, beleíródnak az életünkbe.
Ezek az átadott mintázatok ( alapkapcsolati minták) öntudatlanul befolyásolják viselkedésünket, motivációnkat.
Ki vagyok én?
Erről való elképzelésünket elsősorban gyermekkori élményeink alapozzák meg.
Szüleinktől, szűkebb családunktól, majd később táguló környezetünktől kapott visszajelzések erősen formálják önképünket, hatással vannak önbizalmunkra, önértékelésünkre.
Saját környezettünkkel való kapcsolatban azt éljük meg, hogy a külső hatások alakítanak bennünket, és ebből következően a külvilágban keressük a problémáink okát is.
A változás kiindulópontja az a felismerés, hogy az életem főszereplője én vagyok, s mindaz ami velem történik, az én felelősségem.
Ne keressek bűnbakokat életem történéseiért, nehézségeiért.
Első lépésnek jó , ha elfogadjuk , hogy életünk külső színterei nem mások mint tükrök.
Ami nagyon vonz, vagy nagyon taszít engem, az biztos , hogy rólam ( is ) szól.
Ami kellemetlen számunkra attól félünk, s igyekszünk elkerülni, vagy minden eszközzel támadjuk.
Ami erősen érint érzelmileg, foglalkoztat, felháborít, bosszant, azzal dolgom van!
Tudomásul kell ezt vennem, megfelelően reagálnom rá ez a tudatos önfejlődés.
Saját önfejlődésem azt jelenti , hogy miben tudom meghaladni szüleimet.
Természetesen azon hatások megőrzésével melyek értéket, erőforrásokat jelentenek nekem.
Amelyek pedig számomra gondot okoznak, és érzem , hogy máshogy szeretném megélni az életemben, azokon változtathatok.
Szüleinkkel kapcsolatos problémák esetén, ha elutasítjuk őket, akkor elvágjuk magunktól azoknak az erőforrásoknak az útját is, melyek hasznosak és segítők lehetnének számunkra.
Ezért fontos a tisztánlátás, megbékélés szüleinkkel, felmenőinkkel.
Amíg velük nem vagyunk békében, addig nem lesz rend az életünkben.
