Beszélj!

Kommunikáció

A kommunikáció minden élőlény életében jelen van , különböző módon, de minden és  mindenki "beszél" a Földön. Fontos kommunikálnunk érzéseinket, aktuális állapotunkat, vágyainkat. A kommunikáció lehetőséget ad közléseket küldeni és fogadni, kérdéseket feltenni és válaszokat keresni, legvégső soron kapcsolatot teremteni ember és ember, ember és világ között. Kommunikációnkkal nem csak saját életünkre, hanem a gyerekeink, kollégáink, és környezetünk életére is nagyban hatunk. 

A kommunikáció legfőbb jelentősége egyszerűen CSAK annyi, hogy ez ad lehetőséget arra,  hogy megkönnyítsük, jobbá tegyük az életünket. A tudatos kapcsolatteremtés, a ráhangolódás a másik érzéseire, szükségletére, a megértés, a másik nézőpontjának elfogadása a támogató kommunikáció. Minden ami nem így működik az ártalmas.

Amikor nem kommunikálunk, magunkba zárjuk a világunkat, és a világot amit megtapasztalunk, félünk szavakba önteni az érzéseinket, mert attól tartunk , hogy esetleg vitát generálhatunk vele.

Alapvetően, ha szociális készségekkel kapcsolatos problémát vélünk felfedezni önmagunkban, akkor akadozik a kommunikációs csatornánk. 

Néhány lehetséges tünetet osztanék meg, hogy felismerjük tényleg ez a problémánk.

- zárkózottság, magány érzése

- morcos viselkedés, gyakori vitás helyzetek

-alul vagy túlértékelés

-maximalizmus, túlzott törekvés a tökéletességre

-kudarckezelési problémák

-motivációval kapcsolatos negatív jelenségek

-szétszórtság, tanulási, emlékezési problémák

Mindenkinek nehéz szembenéznie bármilyen hiánnyal, de első és legnehezebb lépés a gyógyuláshoz a felismerés. Fel kell vállalnunk, az élet sötét oldalán járunk, kiégtünk, elfáradtunk, telítődtünk, elegünk van, nem érdekel senki és semmi. Ha nem mondom el, mi bajom van, azzal nem adok lehetőséget magamnak a változásra! Nem adok lehetőséget a másiknak arra, hogy segítsen, szeressen, kapcsolatban legyen velem. Kivonom magam a környezetemből, megközelíthetetlen leszek.

A kommunikáció eszköz, út a másik emberhez. Ezen keresztül kapcsolódunk egymáshoz, és értjük meg a világot ami körül vesz bennünket. Segít eligazodni bizonytalan helyzetekben.

A kommunikáció az egyetlen eszköz, ami visszaadja életünk uralásának lehetőségét. A kommunikációban fontos szerep jut az empátiának, az önérvényesítő képességnek, a személyiségi jegyeknek, a kommunikációs stílusnak. Ennek megismeréséhez magunkba kell mélyülni, a saját hangunk meghallani, saját látásmódunkat megvizsgálni. Egyszerűbben fogalmazva a saját gondolatainkat, érzéseinket kell megfigyelni. Fontos azt is megfigyelni milyen  módon kommunikálunk szavak nélkül. Hogyan nyilvánulunk meg embertársaink, az épített és természetes környezetünk felé.

Felismerhetjük , hogy a világot csak jónak, vagy csak rossznak, elkeserítőnek, csatatérnek vagy virágos rétnek, a csodák tárházának tekintjük. Rájövünk , hogy minden gyerek hisztis, vagy a tudat magas szintű kifejeződése nyilvánul meg rajtuk keresztül. Kiderül számunkra , hogy működtetjük gondolatainkat, hogyan fordítjuk le érzéseinket.

A legfontosabb a szavakban megnyilvánuló kommunikáció, ezért mindezeket amiket felismertünk, megállapítottunk, éreztünk osszuk meg valakivel, kommunikáljuk ki.

Aki képes szembenézni önmagával, feltárni viselkedésének mozgatórugóit, reakcióit, viselkedésének mintázatait, köztük a kommunikációját is megvizsgálni, az az a ember tud változást elindítani, nem csak önmagában , hanem megváltozott viselkedésén keresztül környezetében is.

Érzelmi kommunikáció, érzelmi intelligencia

Az érzelmi intelligencia első lépése: Nevezd meg! Vagy mondhatnám úgy is mond ki! 

Az érzelmek felismerése, elismerése, megnevezése ártalmatlanítja a veszélyesnek tűnő érzelmeket. Ha rendszeresen gyakoroljuk a félelmetes érzelmek elfogadását, akkor kialakulhat bennünk egy belső biztonságos tér, ahol ezen érzelmeknek is helye van. Viszont ha ezeket az érzelmeket elkerüljük akkor csak még intenzívebbek lesznek. Nehéz helyzetben csak nevezzük meg az érzelmet: "Dühös vagyok" " Úgy elszomorít amit hallok"  " Azt hiszem félni kezdtem"                        

Csak így egyszerűen ahogy van.

Ha valaki nem tudja jól kifejezni, vagy egyáltalán nem fejezi ki érzéseit, érzelmeit nehéz vele empatizálni. Ha "nem engedheti meg magának", hogy elgyengüljön,  lebontsa  érzelmi falait, szomorúságot, félelmet, dühöt mutasson, akkor nem engedi meg azt sem , hogy együtt érezzenek vele. Pedig ez együtt érzés, empátia, az értő figyelem hozza el leginkább az érzelmi biztonságot, amelyre kapcsolatainkban oly sóváran vágyunk.

Ha megosztunk egy érzelmet, akkor elmélyítjük a bizalmat.  Aki semmit nem mond a másiknak legbelsőbb gondolatairól, vágyairól, vívódásiról, félelmeiről, negatív vagy pozitív érzéseiről , szakadékot von a kapcsolatba. Hallgatással , ha nem beszélünk, az hosszú távon bizonytalanságot, gyanút, szorongást kelt, nem engeded be a szívedbe a másikat, egyre távolabb kerülsz tőle. Sokan attól félnek, hogy ha leveszik álarcukat, betekintést nyújtanak a falak mögé, és megmutatják igazi arcukat, akkor sebezhetővé, kihasználhatóvá válnak. Az érzelmi intelligencia lényege, hogy kimerjük mutatni, megtudjuk élni a bennünk lezajló érzelmi folyamatokat, és vállaljuk az ezzel járó következményeket. Az érett személyiségű ember megtudja mutatni sebezhetőségét, mert a tiszta, viszonzott érzelmek felé ez az egyetlen út vezet. El kell fogadni , hogy sérülhetünk is, sebezhetőnek érezni magunkat annyi , mint élni, megélni az érzéseinket, és ezáltal bensőséges, jól működő kapcsolatokat teremteni magunk körül. Egy érzelmileg elérhető, válaszkész társ , valós, tiszta képet mutat rólam, tükröt tart, amiben olyannak látom magam amilyen vagyok. A tükör tisztasága pedig kölcsönös őszinteségünk, odaadásunk egymás felé forduló kommunikációnk függvénye, ami empátia nélkül nem lehetséges. 

Az érzelmek szintjén, nyílt őszinte beszélgetésekre kell törekedni, amivel elérhető a az intim kommunikáció szintje kapcsolatainkban, ahol már biztonságban érezhetjük magunkat, feltétlen elfogadásra számíthatunk, gyengeségeinkkel, kudarcainkkal együtt. Lehetünk erősek, de néha nyugodtan elgyengülhetünk, kimutathatjuk bizonytalanságunkat, hogy most szükségünk van a másik erejére. Az igazi kapcsolatoknak , a szövetségnek a lelki intimitás a sziklaszilárd alapja. Aki ilyen kapcsolatok kiépítésére törekszik, és meg is valósítja, fejlett érzelmi intelligenciára tesz szert. amitől kiegyensúlyozottá, érzelmileg stabillá, terhelhetőbbé válik.

Az érzéseink, érzelmeink energiák- így a magas érzelmi intelligenciával bíró emberek- jobban bánnak, a saját javukra fordítják az életerőt adó energiákat. Ők  akik sosem fáradtak, tele vannak energiával, sugároznak, egyszerűen "olyan jó vele, mellette lenni" érzése járja át a szívünket társaságukban.