És ahogy a személyiségünk fejleszthető, a boldogságunk is megteremthető. Egyszerűen fogalmazva : megtanulható boldognak lenni. Zárójelben jegyzem meg, sosem tehet egy tárgy , egy ember, egy állat, milliós vagyon megszerzése boldoggá... Sok sok magunkra fordított idő, önfejlesztés , önzetlenség, empátia által tehetünk szert erre kincsre, és a megtartása még több munkát igényel.
A boldogság a pszichológia definíciója szerint a pozitív és negatív érzelmek optimális egyensúly állapota. A boldogoság nem pillanatnyi állapot vagy érzés, hanem viszonylag stabil jellemzője az embernek. Mindenki életében megfigyelhető a boldogság többé-kevésbé állandó alapszintje, amelyből a nagyobb életesemények is csak átmenetileg mozdítanak ki, felfelé vagy lefelé.
Azok az emberek , akik úgy döntenek, hogy egy velük történt tragédiában is megtaláljak a legkisebb pozitív momentumot, tartósan fenntudják tartani a "fent" vagyok érzést. Tehát képesek boldogok maradni, még egy szörnyű életesemény kellős közepén is.
Boldog embernek csak az nevezhető, aki mindenféle érzését szabadon megéli, bármilyen torzítás elfolytás nélkül. Sokak számára meglepően hangozhat, hogy a negatív érzelmek beleférnek a boldogságba. Ez természetes, ahogy egy kertben a növények mellett folyamatosan nőnek a gyomok is, fontos csak az , hogy mennyi virágot tudunk elültetni melléjük! Vagyis, hogy mennyi pozitív érzés születik a negatívok mellett. Nem az a cél , hogy a negatív érzéseket kiiktassuk vagy megszüntessük. Ezen érzelmek elfolytása, nem megélése "énvédelemből" a boldogságtól való félelemhez is vezethet. Nagyon nehéz az érzelmek közt szelektálni, egyszerűbb az út , ha a rosszat, a jót, a kellemetlent, a kellemest, a fájdalmast, a boldogtalant és boldogat is szőnyeg alá seperjük. Így élünk túl , hisz mindenki tudja , magasról lehet nagyot esni. De ha tudatosan nem a negatív érzésekre fokuszálunk (a gaz között a nyíló virágokat látjuk meg) másodlagosnak tekintjük, és keresni kezdjük a legnagyobb tragédiában az apró örömöt, erősen kapaszkodjunk bele, és máris elindítjuk a pozitív gondolatok áramlását. Felfedezünk egy régi bölcs mondást igazságát, tényleg minden rosszban van valami jó is.
Ha ezt felismerjük már ott állunk a boldogság küszöbén-be kell lépnünk-és nem hátrálnunk.
Könnyebb annak a helyzete aki a boldogságot, nevezzük most elégedettségérzetnek vagy érzelmi egyensúlynak, magában hordozza, neki nem kell tanulnia, ugyanis a boldogság nagyban függ a személyiségünktől , sokkal inkább mint a körülményektől. Ez azt jelenti , hogy velünk született, örökölt faktor.
Aki érzelmileg instabil valószínűleg sokkal többet kell tennie azért , hogy jobban érezze magát a bőrében, mint egy kiegyensúlyozott embernek. És nagyon fontos tényező : az egészséges önértékelés és a valódi önbecsülés ( erről bővebben a Tudat, Elme, Élet cím szavak alatt találsz információt, segítséget ) Ezek viszont tanulhatók.
Kérlek kezd az egészséges Önbecsülésed kialakításával, mert határozza meg leginkább a jóléted, boldogságod. Tehát határold el mások véleményétől a saját magad által kialakított képed értékességedről , ez legyen a mérvadó számodra. Csak saját magadnak akarj megfelelni, ez motiváljon és akkor szabadon megélheted, kimutathatod a negatív és pozitív érzelmeidet, érzéseidet, nem fog érdekelni mit gondolnak rólad mások!
Ezáltal boldog leszel ha esik az eső, fúj a szél, tombol a hóvihar. Állítsák az órát előre, hátra, te mindig meglátod , milyen szép lehet egy havas táj, eső áztatta mező, és örülsz majd ha egy órával többet alhatsz...
A hála kifejezése
A hála boldogság elérésének szívből jövő, kifejezése, mert hálás csak a boldog ember lehet, aki képes rácsodálkozni valamire, az életre. A hálás ember elsősorban csak a jelenre figyel , észreveszi ami , aki körül veszi , örömmel tölti el. Az ilyen hozzáállás növeli az önbecsülést, az empátiát, és a segítőkészséget. Könnyebben legyőzi a nehézségeket, egyszerűbb a társas kapcsolatait kezelni, nem kritizál, hasonlítgat másokat. Hálalevél, napló írását javaslom , nekem öröm minden egyes ilyen megírása.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus sok szempontból hasonlít a hálára. Egyformán arra sarkalnak, hogy az adott helyzet pozitív oldalát lássuk, de az optimizmus a jövőre is nagy figyelmet fordít a jelen és a múlt mellett. Nagy eséllyel megőrizhetjük optimizmusunkat stabil egyensúlyban, ha rendszeresen elképzeljük jövőbeli "legjobb "életünket, magyarán miként képzeljük boldogulásunkat 5-10-15 év múlva. Ugyanis , ha derülátóan tekintünk a jövőbe, akkor hajlandók leszünk tenni is érte, nem adjuk fel egykönnyen kitűzött céljainkat.
A felesleges, kényszeres gondolkodás elkerülése
Sokan azt hiszik, hogy amikor bánatosak, kedvetlenek, akkor befele kellene figyelni, értékelni az érzéseiket, helyzetüket. Rosszabb esetben , mások gondolatait, érzéseit találgatva ,miértéket keresnek vélt sérelmeikre. Az önmarcangolás káros, a boldogság egyik titka, hogy csökkenteni kell az "agyalást", az összehasonlítást másokkal, egyáltalán nem érdemes másokkal foglalkozni a fejünkben belül. Ne gyötörjük magunkat olyan dolgokkal, tényezőkkel amiken nem tudunk változtatni. Ez fenntartja , elmélyíti a szomorúságot, egyre negatívabb gondolatokat eredményez, alacsony önbecsüléshez vezet. Senkinek, semmilyen társadalmi elvárásnak nem kell megfelelni, és ezt elvárni sem szabad senkitől. Mindenki a saját elvárásai szerint élhet, tedd azt te is!
Cselekedj jót...
"Jót cselekedni jó" , vagyis a jó cselekedettől annak is jobb lesz, aki adja. Ennek az az oka , hogy javítja az önmagunkról kialakult képünket, sikerélményt, és emellett rengeteg pozitív energiát ad , értelmessé teszi az életet. Akár egyetlen mosollyal is lehet kezdeni, ez láncreakció-szerűen további pozitív energiát, tetteket indít el.
A kapcsolatok ápolása
A boldog emberek kivételesen jól ápolják kapcsolataikat a barátaikkal, családtagjaikkal, kollegáikkal, szerelmükkel. A kapcsolataink a valahová tartozás ősi vágyát elégétik ki, fontos támaszt jelentenek életünkben, de jó kapcsolatot csak azokkal tudunk kialakítani akivel a legértékesebb "tulajdonunkat" osszuk meg, az időt amit rászánunk. Még ma ,mert időből sosem tudjuk mennyi van, töltsük el nagy tisztelettel. Figyeljünk a másikra, hallgassuk meg , és mi is osszuk meg vele érzéseinket, fejezzük ki felé hálánkat, nagyrabecsülésünket, csodálatunkat.
Megküzdési stratégiák kidolgozása
Alapvetően az élet stresszes, nehéz helyzeteivel kétfélekép lehet megküzdeni. Nem lehet mindent problémaközpontúan megoldani, törekedi kell az érzelemközpontú megküzdésre, vagyis a negatív érzelmek feldolgozására. Ezt tehetjük testmozgással, kognitív gyakorlatokkal vagy valakire támaszkodva, segítséget kérve. Nem könnyű , de lássuk meg a jó dolgokat is a megrázkódtatásokban , például felismerni egy végetért kapcsolat értékét, vagy hálát adni a nehézségek hatására lezajlott lelki fejlődésért.
Megbocsátás
A megbocsátás nem feltétlenül megbékélés, sem felmentés, sem mentegetés, legkevésbé feledés. Sokkal inkább a saját gondolkodásmódunk megváltoztatása, hogy ne akarjunk ártani az illetőnek. Elsősorban azért, hogy minket ne emésszen harag és gyűlölet, megkímélve magunkat testi és lelki problémáktól. A megbocsátás megszakíthatja az elkerülés és bosszúállás körét.
A jelen pillanatban élés
Merüljünk el a jelen pillanat történéseiben, azt éljük át amire figyelünk, ettől erősnek és igazán hatékonynak érezzük majd magunkat. Legyünk nyitottak új élményekre, értékekre, beszélgessünk figyelmesen, figyeljünk a másikra! Osszuk be okosan a szabadidőnket.
Az apró örömök élvezete
A boldogság egyik legfontosabb összetevője az a képesség, hogy élvezni tudjuk életünk pozitív élményeit, és ezt csak a jelen pillanatban tehetjük meg. Legtöbben azonban ritkán élvezzük ezt, mert abba a hitben ringatjuk magunkat, hogy majd a jövőben fog megtörténni az, ami a legfontosabb. Pedig akik ügyesen megragadják a jelen pillanatot, kisebb valószínűséggel élnek át depressziót, stresszt, bűntudatot és szégyent. Figyeljünk a "szürke" hétköznapi élményekre, legyünk nyitottak a szépségre, és osszuk meg másokkal is az örömteli pillanatokat.
Elköteleződés a célok mellett
Sokkal boldogabbak azok , akik olyasmire törekednek ami számukra fontos, vagyis vannak céljaik és azért tudnak dolgozni. Célunk minden életszakaszban lehet, csak nem mindegy van-e hozzá motivációnk. Ha úgy érezzük nincs, majdnem biztos nem tartós boldogságot szolgáló álmot kergetünk , ilyen a pénz és hatalom. Az értelmes célok növelik önbecsülésünket, közelebb visznek másokhoz, segítenek megküzdeni a nehéz helyzetekkel.
Hit, spirituális élet
A hit és a spirituális szemlélet forrása lehet az önbecsülésnek, a vigasznak a biztonságérzetnek, segíthet értelmet találni az életnek és a nehézségeknek, kívülről látni a dolgokat, számos pozitív érzelmet generálni. Mindegy miben hiszel, Energia, Univerzum, Allah, Buddha, önön magad, lényeg a HIT, hidd el.
A test fitten tartása
Fontos a rendszeres testmozgás, meditáció , mindkettő jótékonyan hat a pszichés állapotunkra. Csökkenti az ítélkezést, növeli a türelmet, a bizalmat és a nyitottságot.
És mindezek mellett, mosolyogjunk minél többet.
A boldogság a jelentéssel bíró, értelmes életből fakad. Hogy ki vagyok én, és mi a szerepem a világban, jobb esetben a serdülőkorban szilárdul meg. Ez olyan keretet ad az életnek , ami meghatározza a viszonyulást önmagunkhoz és a világhoz. A bizonytalan sodródó ember lába alatt nincs talaj.
Mindenkinek fel kell tennie a kérdést, hogy mi a fő csapásirány, amit követ, miben találja meg az élet értelmét. ez mindenkinek más és más lehet : akár egy eszme ( politika, igazság, jótékonyság ) akár az Isten, vagy a család. Az értékek , a célok magasabb szintje ad iránymutatást, meghatározza a jelent és jövőt. Célok nélkül az ember sebezhető.
Az ember aki nem hisz önmagában, aki nem bízik saját képességeiben, kiszolgáltatottá válik. A sodródás , céltalanság ebből a sérült önérétékelésből táplálkozik, azaz úgy érzi , hogy egyedül életképtelen. Hárítja- nem tudatosan- a felelősséget, és mástól várja mindenre a megoldást. Nagy pszichés energiát fektet abba , hogy valaki megmentse. Itt nem hirtelen fellépő zavar következménye a céltalanság, hanem állandó, stabil személyiségjellemző. Az önmagában nem bízó ember nem tudja, mi a szerepe a világban, igaz, vannak álmai, de azokat elfolytja. ha volt is célja, tagadja, hiszen retteg, hogy konfrontálóik azzal, akiben biztonságérzetét látja. Az ilyen ember általában kapcsolatfüggő lesz, és sajnos alárendelődik, szürkévé válik.
A boldog, célokkal teli élet nem veleszületett adottság, adomány, hanem állapot, ami változhat. Rengeteg tényező befolyásolja, akár pozitív, akár negatív irányban. Az ember képes változásokat elérni, de azokra folyamatokként érdemes tekinteni, amelyben az egyénnek aktívan tennie is kell. Ha valaki azt érzi, hogy elakad, hogy kialakult valamilyen rövidzárlat, érdemes megállni , önvizsgálatot tartani, akár szakembert is felkeresni. Mindenki lehet és tud boldog lenni, ha tesz érte. A boldogságot nem hajkurászni kell, és nem erővel fenntartani : a jólét érzését meg kell élni, de ehhez tudnom kell mi a szerepem a világban.